Honnan származik a háziasított tyúk? És mit kell tudni a baromfiudvarunkban lévő hint horozokról? 

Ma vitathatatlanul a vadon élő taréjos tyúkokat tekintjük a házi tyúk ősének. A tudományos madártan viszonylag későn kezdett el foglalkozni a tyúkokkal, 1746-ban Linné Károly, 1776-ban Buffon, 1788-ban Gmelin, de ők is kizárólag házityúkfajtákat írtak le. A vadon élő fajtákat Temminck említi elsőként 1813-1815-ben megjelent művében. Ő teremtette meg az óriástyúk (Gallus giganteus) elméletét, melyektől az ázsiai harcos tyúkfajtákat származtatja. Bizonyítékot azonban nem talált az elmélethez.

Négy vadon élő taréjos tyúkfaj él:

• Bankivatyúk: ennek öt alfaja létezik
• Sonnerat tyúk
• Lafayette tyúk
• Villásfarkú tyúk: egyedisége, hogy a többivel ellentétben monogám. Érdekes módon a villásfarkú tyúkot újabban ismét a háziasított harcos tyúkok lehetséges ősének tekintik.

Rendszertani besorolás

Tyúkalakúak rendjébe és a fácánfélék családjába tartozó faj.

A szabad természetben élő taréjos tyúkok viselkedéséről keveset tudunk. A dzsungelben való életéhez kiválóan alkalmazkodtak, rovarokkal (termeszek, hangyák, bogarak, lárvák) és csigákkal, tehát zömében állati eredetű élelemmel táplálkoznak. Ezeken kívül bogyókat, rügyeket, magvakat, fiatal leveleket és hajtásokat is fogyasztanak. Napfelkeltekor és naplemente előtt keresgélnek táplálékot. A házi tyúktól eltérően a vadtyúk nem kotkodácsol a tojásrakás után (nem akarja elárulni fészkelőhelyét).

A származás nem egyértelmű, több elmélet létezik. A bankivatyúk-e az egyetlen ősi forma, vagy a másik három vad faj is szóba jöhet ősként? Továbbá létezhetett-e egy ma már kihalt faj, ami a harcos tyúkfajták ősének tekinthető? Ezekre még nincs biztos válasz.

Kultúrtörténet

Régészeti leletek szerint Kr. e. 2000 körül háziasították a tyúkokat. Az ősi sumér kultúrának már volt „tyúk” szava. Az indus kultúra emberei már harci célokra tenyésztettek kakasokat, míg húscélú baromfitenyésztést csak később folytattak. Kr. e. 15-16. században jutottak el Egyiptomba a tyúkok. Innen került Perzsiába, ahol a kakast, mint a gonosszal szemben a jó őrzőjét, a fény jelképét tekintették, egyféle időmérő, amihez az emberek igazodtak (a reggeli kukorékolás miatt). Mezopotámiában Kr. e. 9. században jelent meg, ahol „perzsa-madárnak” nevezték. A Földközi-tenger térségében Kr. e. 6. században tűnt fel. Kisázsiában Kr. e. 6. században kezdtek elterjedni a tyúkok, kizárólag kakasviadal céljából tenyésztették őket.

Görögországban is népszerűek voltak a kakasviadalok. A fényt és egészséget jelképezte, erotikus szimbólumként jelent meg, és világos jelentéskapcsolat van a „kokot” (prostituált) és a „cocotte” (csirke) szavak között.

Itáliában terrakotta domborművek és kakasrajzok (harci kakasok) bizonyítják a jelenlétüket. Az itáliai hadvezérek jóslásra is használták a tyúkokat. Néhány állatot a ketrecbe tettek, és az etetésnél megfigyelték őket: ha mohón ettek, az jó előjelnek számított, ha nem, akkor az rossznak.

A keltáknál Kr. e. 1. században jelentek meg a tyúkok, a germánok pedig a rómaiaktól vették át a házi tyúkokat.

A harcosokról

Rengeteg harcos tyúkfajta létezik, ezek közül én Hint horozt és shamót tartok.

Az asil (indiai: előkelő születésű) tyúkot 3000 éve tenyésztik, az indiai fejedelmi családok külön asil típusokat tartottak. A Hint horoz (török: indiai kakas) az asil török változata, török asil néven is ismerik.

A baromfiudvar állományának gerincét fajtatiszta és más fajtákkal  keresztezett példányok alkotják. Az apai ág mindig hint horoz. A keverék tyúkoknál további ősök is fellelhetőek (yokohama, hamburgi, Jersey óriás, magyar parlagi tyúk stb.). A fajtahibridek rendkívül jó tulajdonságokkal rendelkeznek tojásrakás és húskihozatal szempontjából egyaránt, előnyesebb, mint a Hint horoz.

A shamo (japán: harcos) régi japán fajta, Sziámból származik. 1941 óta japán kultúrkincs.

Forrás: Horst Schmidt: Dísztyúkok. Díszbaromfifajták kézikönyve sorozat. Gazda Kiadó, 2005