Mióta egyik napról a másikra az érdeklődés középpontjába került a HENFLIX, sokan kérdezitek, honnan jött az ötlet. Nos, nem arról van szó, hogy hirtelen beugrott, milyen jó lenne egy ilyen, majd megpaskoltuk a vállunkat és megcsináltuk. K. 13 éve tart tyúkokat, korábban Egerben, pár éve költözött Bátorba. Nagyon szereti a tyúkokat, sokat is tud róluk, s nagyon élvezetesen beszél is a pipikről – bár nehezen kezdi el. 🙂 Így kaptam rá én is a tyúktartásra, és én is nagyon megszerettem őket, meg a házi tojást. 🙂

Mivel időközben egy pár lettünk, az én tyúkjaim átkerültek hozzá.

Lényeg a lényeg, hogy a tyúkszeretet közös. Az, hogy ezt át is lehetne adni, megmutatni, csak később jött. Láttam egy TED előadást a világ legunalmasabb televíziójáról. Érdemes megnézni (angol), de röviden azért megpróbálom elmondani a lényeget: először egy norvég vonatutat közvetítettek élő egyenes adásban, semmi különös, csak megy a vonat, mutatják a tájat, az alagutaknál pedig készítettek néhány bevágást pl. archív felvételek arról, ahogy építik azt az alagutat. Ez aztán annyira bejött, hogy készítettek egy ilyet egy hajóútról, a frojdokkal cikkcakkolt partvonalról. Van, hogy 10 percig mutattak egy házat, amíg elhaladt mellette a hajó…

Nagyon megtetszett, mert ez pont ellene megy mindennek, amit ma a média csinál, képvisel, s szerintem tökösek voltak a norvégok, hogy bevállalták. Szerintem ők sem gondolták, hogy ez ennyire bejön majd az embereknek. Már most a HENFLIX kapcsán sokaknak a valóságshow jut eszébe, de szerintünk abban nagyon más, hogy ott már mindent erőltetnek, hogy történjenek a dolgok, miközben néha pont az kellene, hogy ne történjen igazából semmi.

Mi évek óta nem nézünk televíziót, max. a szülőknél nagyon ritkán. De nem hiányzik…

Szóval az ötlet magját ez a TED előadás ültette el a fejünkben, és aztán egyre többet jutott eszünkbe. Mivel lóvé nem volt rá, ezért az egyesületünk beadott egy pályázatot kétszer is, de nem igazán díjazták az ötletünket. Aztán beadtuk a TESCO-hoz is, az „Ön választ, mi segítünk” programhoz, s ott továbbjutott a pályázatunk, s végül sikerült összekaparni 200 000 Ft-ot. Ez nyilván nem volt elég, ezt egészítettük ki saját zsebből, meg megismerkedtünk Balázzsal, aki a Madárlest működteti. Ő rengeteget segített nekünk pro bono, illetve ő találta ki, hogy legyen automata etető is, amit ő is használ a nádasban elhelyezett kameránál (szóval ott is lehet etetni).

Aztán januárban összeszereltük a kamerákat, beüzemeltük az etetőt, s egy-két barátunknak is szóltunk róla, de igazából február 11-ig csak tesztelgettük. Sokat birizgáltuk is, hogy jó legyen a kép, szóval ilyesmik. Közben azért mi is eléggé rácuppantunk a dologra, mert a tyúkok másként viselkednek így, mint mikor ott vagyunk a közelükben. Illetve nem egy este ültünk a képernyő előtt, hogy felbukkan-e Semjén vagy Topánka, a két patkány. És ez is nagyon érdekes volt, mert soha nem láttuk még őket „munka” közben, hogy hogyan cseni le a kukoricát a patkányfogóról stb.

Kérdezték azt is, mi ezzel a célunk. Mivel ez nem egy gazdaság, semmiképpen nem az, hogy majd a nézők sztárcsirkéket vehetnek tőlünk vacsorára. 🙂 K. nagyon szereti a Hint horozokat, s neki az is fontos, hogy őket népszerűsítse, hogy ilyen tyúkok is vannak. Az is jó lenne, ha páran kedvet kapnának a tyúktartáshoz, s újra egyre több udvarba kerülnének. (Már van is, aki írta, hogy ő már szeretne tartani…) De amúgy meg sok célunk nincs az egésszel, nyilván az adományozást azért találtuk ki, hogy valamennyi visszajöjjön abból, amit ráköltöttünk, meg sok időnk is ráment (és még fog is), de nyilván nem ebből fogunk meggazdagodni. 🙂 Inkább tényleg az van, hogy nézzétek, ha van kedvetek. 🙂 Vannak barátaink, akik ezt  nézik munkába menet vagy éppen ebédidőben, mi is szeretjük kávézáshoz vagy esténként nézni, s örülünk, ha másnak is örömet okoz.