Csipetet örökbe fogadták (Flóra és Imi), ezért úgy döntöttünk, ismerjétek meg őt és úgy általában a gyöngytyúkokat egy kicsit jobban.

Csipet az ónodi vásárból érkezett hozzánk február elején Svejkkel, a gyöngyi kakassal – Laura csak később csatlakozott hozzájuk. K. korábban Egerben már tartott gyöngytyúkokat, vegyes sikerrel, idézünk is egy korábbi írásból:

„Nagyon jól tojtak, a keltetés is sikeres volt, az egyik évben két fészekalj is összejött összesen 20 gyöngypipével. Kezdetben nagyon barátságosak voltak, a kezemből ettek, de felnőve már klikkesedtek, s nem számított nekik a kerítés, mentek mindenfelé. Ennek a szomszédok nem nagyon örültek, mert állítólag szétkaparták a veteményest, meg hát rikácsolnak. Bár természetesen csak okkal, ha veszélyt éreznek. Éppen ezért szeretik a baromfiudvarban, mert hamarabb észreveszik a ragadozót és riasztanak. A kutyák is megértik, hogy baj van, figyelnek, mozdulnak. És persze a gyöngyi másik előnye, hogy nagyon finom, a fácánhoz hasonló, vadas íze van. Sajnos én csak egyszer tudtam gyöngyilevest enni, mert aztán csavargásba kezdtek, s már csak azt vettem észre, hogy napról napra kevesebb van.”

Szóval a korábbi vegyes emlékek ellenére K.-t sikerült meggyőzni arról, hogy gyöngyikre igenis szükségünk van. 🙂 Ennek alapvető oka az a fajta totyogás, amiről az jut eszedbe, ahogy egy idős néni megy a közértbe a cekkerével. Aranyosak, na.

Ezzel némileg szembemegy, hogy a hangjuk viszont inkább a légoltalmi szirénára emlékeztet, tehát szokni kell… Állítólag a patkány sem képes elviselni a hangját, így inkább távol marad, s amikor először hallottam Laurát nonstop visítani, én is a távolmaradáson gondolkodtam…

De akkor egy kicsit a gyöngyik történetéről…

Afrikai eredetű madár, erre utal angol elnevezése is, a guineafowl. Ott többféle gyöngytyúk is létezik, Csipet azonban a sisakos gyöngytyúk leszármazottja – s külsőleg se nagyon különbözik tőle.

Amikor az ókori Egyiptomban vallási okokból betiltották a tyúktartást (i. e. 2. évezred), a gyöngyiké lett a terep. Valódi háziasításáig azonban még egy évezredet kellett várni. A görögöknél már i. e. 4. században háziállat volt, s úgy tartották, tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek.

Hazánkban a 13. században már jelen volt, elsősorban vadaskertek, kolostorok díszmadaraként, a paraszti gazdaságokban csak a 19. század végén terjedt el. A magyarok foglalkoztak a továbbtenyésztésével is (tojás-, illetve húshasznú), de ez idővel sajnos abbamaradt.

Bár háziasított, a háziasítás foka alacsony, még mindig elég vad madár, ennél fogva ijedős, tehát nagyon jól riaszt veszély esetén.

Állítólag az egyetlen háztáji baromfi, ami összeszedi a kullancsot is, mivel jóval nagyobb arányban fogyaszt ízeltlábúakat, mint például a tyúkok.

Csipettel kapcsolatban még érdekesség, hogy ő francia fajta, gigant néven fut, ezeknek azonban az apai ága steril, így párja – melyen Laurával osztozik – magyar parlagi gyöngytyúk lett, hogy idővel legyenek kis gyöngyik. 🙂

Amikor Laura, a konkurencia megérkezett, Csipet nagyon elutasító volt vele, kergette, másnap azonban már ő segített Laurának kitalálni a vadhálóval körülvett veteményeskertből. Mi nagyon örülünk nekik, mert irtó aranyosak, ahogy róják a köröket naphosszat (naponta akár 10 km-t is bejárnak, de még nem tettünk rájuk lépésszámlálót, hogy ezt bizonyítsuk is) liba-, akarom mondani gyöngyisorban…

Érdekességek

• A gyöngytyúk tojása tömény. A tojás teljes súlyához viszonyítva a gyöngytyúké a legnagyobb a sárgája: 35,1%, a házityúké csak 30,1%. Lényegesen nagyobb a tojássárga szárazanyag- és zsírtartalma is. A-vitamin tartalma kétszer akkora, mint a tyúktojásé.
• A gyöngytyúk tojója 4-5 hónapos korától kezdve súlyosabbak, mint a kakasok. A kifejlett gyöngyitojó 10-15%-kal nehezebb, mint a kakas.
• A tojók kiáltása egy- és kéthangú, a kakasoké mindig csak egy hangból áll.

Felhasznált irodalom:

• Gonda Irén: 1000 kérdés 100 válasz a ház körüli állattartásról
• Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1zias%C3%ADtott_gy%C3%B6ngyty%C3%BAk