A Négy kártevő kampány az egyik első akció volt az 1958-tól 1962-ig tartó második ötéves terv során Kínában, amikor is az erőltetett iparosítás mellett a gabonatermelést is próbálták fokozni.

Mao úgy vélte, „A történelem során mindig is a kisebb műveltségű emberek cáfolták meg a nagyobb műveltségűeket…”, így a becslések szerint évente, kobakonként négy kilogramm gabonát fogyasztó verebek  kiírtását is célul tűzték ki. A verébfészkeket elpusztították, a tojásokat feltörték, a fiókákat pedig megölték.

Emberek milliói csoportokba szerveződtek, és zajos edényeket és serpenyőket ütnek, hogy megakadályozzák a verebek fészkükben való pihenését, azzal a céllal, hogy meghaljanak a kimerültségtől. Sikerrel jártak…

Végül egy (fránya művelt) ornitológus rámutatott, hogy a verebek rengeteg rovart is elfogyasztottak a gabona mellett. Ekkorra a verebek kiirtása (többek között olyan problémákkal együtt, mint az erdőirtás, valamint a mérgekkel és növényvédő szerekkel való visszaélés) ökológiai egyensúlyhiányhoz vezetett, ami a nagy kínai éhínséget, az emberiség történetének legnagyobb vagy második legnagyobb éhínségét okozta.